A japánkertek elsősorban az elmélyülésről,a kikapcsolódásról szólnak.

2021 jan. 13 | Infótár

Több formája létezik (száraz-kert, táj-kert, tea-kert), ezek gyakran keverednek,de egy közös bennük:a természet szeretete, és törekvés arra, hogy a természetet egészen közel hozza az emberekhez. A japánok mindig zavarba jönnek, ha határozott különbséget kell tenniük építészet, kertészet és természet között. Szinte egyedülállóan szoros az a kapcsolat, amely a japán ember lelkét a természethez fűzi. Ezt a kapcsot erősítette kezdetben a shinto vallás, majd később a buddhizmus, ezen belül is a zen-buddhizmus.
A tájkertészet Japánban a szépművészetek egyik ága, melynek kezdetei az i.sz. V.századig nyúlnak vissza – erőteljes kínai és koreai behatásra.

A varázslatos természeti adottságú Japánban számos olyan “szent hely” volt, melynek középpontjában egy hegy, vagy nagyobb szikla, esetleg egy tó,tisztás, vagy ősrégi fa állt. Hitük szerint itt éltek a szellemek, a”kamik”, melyeknek a kegyében akartak járni. Ezeknek a helyeknek a környékét alakították, szépítették, s ezek voltak az első kertek kezdeményei. A templomok, szentélyek köré épített, sokszor hatalmas területű kertek még ma is tanúsítják a japán ember természet tiszteletét, szeretetét. Ma is több tízezer ilyen kert van a szigetországban, melyeket rendszeresen látogatnak mind a japánok, mind a külföldi turisták.

A japánkert általában nem a pompa és a hatalom kifejezője volt, hanem sokkal inkább egy olyan elzárt terület, ahol a lélek megnyugodhatott és békét talált.
A japánkert sok mindenben ellentéte az európainak. A japánkert nem szigorúan geometrikus elrendezésű mint az európai kertek többsége, hanem inkább tájképi jellegű és expresszionista. Olyan hely, ahol földünk fő elemei, a kősziklák, a homok, a víz, kevés fa és más növényzet a természet szépségét és hatalmát sugallja.
A japánkerteknek szimbolikus jelentőségük van. A fenyő a hosszú élet és a férfiúi méltóság szimbóluma, a sziget a tóban sokszor a halhatatlanságot jelképezi, a fő szikla a kertben a szent hegyeket ábrázolja. A japán lakások, házak egységes teret alkotnak a kerttel, sokszor nem lehet megmondani, hogy hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik.

A kertbe mindig egy kapun, az un. Torii-n keresztül lehet belépni, mely kapu egyszerre elválaszt és összeköt.
A japánkert legfontosabb elemei a sziklák, kövek, kavicsok, homok. Azt mondják, ha a köveket jól sikerül elhelyezned, onnan már gyerekjáték az egész kertet megalkotni.
Egy japán szólás szerint a kövek örökké élnek, és így a mérhetetlen idő jelképei. Egy másik mondás szerint a  sziklák a Föld csontjai. A japánok rendkívül tisztelték a köveket. Előfordult, hogy a kerttervező művész három évig járta az országot, hogy a készülő kert köveit összegyűjtse, sokszor a kiemelkedő szépségű kövekért egy vagyont fizettek ki. Amikor a különleges köveket, sziklákat az ország minden részén összegyűjtötték, ha kellett több száz kilométeren keresztül szállították selyembe burkolva, zenészek kíséretével. Volt, hogy összetörték, majd a végleges helyén újra összerakták. Egy-egy szikla vagy kő hegyeket, dombokat jelképezett, a homok pedig tengereket.
A japánkertek másik alapvető eleme – kivéve a száraz-kerteket – a víz, annak szinte minden formája: csobogó,patak, tó,vízesés, ivókút, sishi odosi, stb. A tó a békét lelt lélek és gondolat csendje, vagy a háborgó indulatok tengert idéző, örök mozgásban lévő építő-romboló erejének példája.
A vízen változatos formájú hidak ívelnek át, melynek anyaga főként kő vagy fa. Fontos elemei a kertnek az utak, járdák, melyek általában kanyargósak, hogy a látogató minél tovább időzhessen a kertben és meg-meg állva új élményben gyönyörködjön. Éppen ezért az utak a kert legszebb részein vezettek keresztül. Az utak mentén, tavak partján kőlámpások világítanak, a szentélyek, templomok bejáratánál kézmosók és ivókutak fogadják a látogatót, hogy felüdülhessen, illetve megtisztulva lépjen be a templomba. A nem kívánatos állatokat a sishi-odosi riasztotta el.

A növényzet szerepe általában nem olyan jelentős mint az európai kertekben. Egyes elemeinek azonban kiemelt fontossága van. Gyakran szerepelnek hangsúlyos elemként a fenyők, a juhar félék, a cseresznyefák. Bokrok és cserjék gyakoriak, inkább elszórtan helyezkednek el: azalea, japán babérfajták, kecskerágó, páfrányok. A fákat, bokrokat gyakran metszéssel alakítják. Sok kertben fordul elő a bambusz, a díszfű, tarka virágágyásokkal viszont alig lehet találkozni, esetleg íriszek és hortenziák fordulnak elő.

 

Legutóbbi bejegyzések

Facebook Pagelike Widget